13. fejezet - Titok

Sziasztok!
Ne haragudjatok,hogy csak így este hoztam a részt,de egész nap takarítottam és megérte. :) A mai rész kicsit rövidebb mint a nálam megszokott,de úgy gondoltam, így jobban fejezetre lehet tagolni a dolgokat. Szomorúan tapasztaltam, hogy az előző részhez nem érkezett pipa. Ne hagyjatok kétségekben,pipáljatok :)
Szép estét,
Sparkling Angel

- Léa, ébren vagy? Léa, kelj fel!

Hallottam,hogy szólongatnak,de nem nagyon akaródzott kinyitnom a szemem. Amikor végre megtettem, láttam, hogy odakint sötét volt. Vagyis átaludtam a napot. Remek. Csak ekkor vettem észre,hogy az ágy szélén ült valaki. Blanche. Láthatóan már teljesen rendbejött az Eve-vel történt incidens óta.

-      Ó, Blanche. Jó reggelt. – nyöszörögtem álmosan, mire felnevetett.

-      Inkább „Jó Estét!”, Léa! Már órák óta várom hogy felébredj!  Beszélnünk kéne.

-      Kérek két percet, csak felöltözöm.

Amíg átöltöztem azon gondolkodtam,vajon miről akarhat velem Blanche beszélni. Esetleg le akar tolni azért,mert nem avatkoztam közbe,amikor Eve rátámadt? Vagy esetleg valami gond van Jasonnel? Bár vele szerintem mindig van valami. Végül szorítottam még egy utolsót a ruhámon,majd átmentem Blanche-hez.

-      Blanche, itt vagyok,mondd mi történt. – semmi válasz. – Jason csinált valamit? – megrázta a fejét. – Akkor… már megint Eve neked támadt? Esetleg Frideric csinált valamit? – mindannyiszor nem volt a válasz. Hát akkor áruld már el,hogy mi történt, Blanche!

-      Te nem érzed úgy, hogy valamit titkolnak előlünk? – szólalt meg végül. Először gondoltam felnevetek, hogy „ugyan már!”, de látva a tekintetét,ami komolyságot tükrözött, elgondolkodva leültem mellé az ágyra.

Van Blanche kérdésében valami nyugtalanító. Aztán eszembe jutott a pár nappal ezelőtt történtek. És most nem arra gondolok,hogy megcsókolt. Hanem, amikor kétségbeesetten valami bukásfélét emlegetett. Mert, hogy most Blanche,jobban túléli,mint én. És ekkor leesett. Blanche erre céloz! Hogy nem sziklaszilárd a helyzetünk itt! De miért? És vajon Blanche tudja,hogy állítólag előnyben van hozzám képest?

-      De, Blanche,azt hiszem van benne valami. Te ez miből gondolod?

-      Emlékszel,mikor Cybelével hármasban sétáltunk a kertben?

-      Amikor arról mesélt,hogy mennyire szoros és erős kapcsolat van a vámpír és a teremtője között?

-      Igen. Mesélt akkor egy csomó mindenről. Aztán volt egy mondata,ami csak nemrég nyert jelentőséget számomra. Miután Ana azt mondta, hogy mi még sehol sem állunk a családi hierarchiában.

-      Ana talán arra célzott,hogy nem vagyunk még a család tagjai?

-      Igen, én is pont erre gondoltam. – bólintott. – Csak azt nem értem ha eleve már csak minket választottak ki,akkor mit kéne még tenni ahhoz,hogy ténylegesen a család tagjai lehessünk?

-      Talán… - szólaltam meg végül pár percnyi csönd után -, talán meg tudhatnénk pár dolgot erről..

-      Ajj, Léa, és mégis hogy? Menjek oda Anához,és kérdezzem meg mit csinálunk rosszul?

-      Én éppenséggel nem őrá gondoltam. Hanem Jasonre és Paolora. – láttam ahogy a másodpercek alatt leesik Blanchnek mire gondolok,és felcsillant a szeme. – Ha másoknak nem,nekik őszintének kell lenniük velünk. És erre neked még nagyobb esélyed van.

-      Mégis miért?

-      Együtt vagytok Jasonnel nem?

-      Hát… nem is tudom. Azt hiszem igen. – láttam, hogy elbizonytalanodott kérdésemre. Akkor ez bizony érzékeny terület.

-      Hát, ha azt mondod, hogy igen – feleltem óvatosan -, akkor minden esélyed megvan,hogy megtud. A nővérem mindig azt mondta,hogy a kapcsolatnak az alapja a feltétlen bizalom,és hogy ne hazudjunk a másiknak.

-      Rendben. – sóhajtott fel. – Teszek egy próbát.

-      Szuper! Ígérem én is igyekszem majd Paoloval.

-      Amúgy csak hogy tudd, azt hiszem Paolo gyűlöl engem.

-      Tessék?! De, hát… - a mondatomat azonban már nem tudtam befejezni,mert nyílt az ajtó és belépett rajta Frideric.

-      Hölgyeim!